Ez a csapat már kb. 4 éve él itt. A park mögött van egy teherautó-parkoló vagy vmi hasonló, legtöbbször ott alszanak, vagy valahol máshol a parkban. Tehát nem "kóbor" kutyák...de előfordult már, hogy valahol a negyed más részében találkoztam velük. Mindannyian szukák és ivartalanítva vannak, van fülbevalójuk (bővebben: http://www.nuca.org.ro/programe.html), és egy alkalommal be voltak oltva veszettség ellen. Igaz, hogy ez nem elég, de több a semminél (egyes országokban ritkábban oltanak, nálunk évente kötelező). Van egy néni, aki minden nap hoz nekik kaját, és időnként féregtelenítőt is. Azt hiszem kb. 25 hasonló helyzetű kutya egészségügyi könyve van nála, és fogadott is már örökbe. Egyszer vagy kétszer, mindezek ellenére elvitte őket a sintér, de szerencsére valahogy visszakerültek. Biztosan egy másik, "kedves" valaki nem fért el tőlük és muszáj volt ez ügyben telefonálnia az érintett szervnek. Miért történhetett ez? Előfordul, hogy a kutyák ugatnak. Amikor valakit megugatnak, az fölöttébb fájdalmas. Egyszer egy idősebb hölgy kutyáink puszta látványára rettenetesen felháborodott, és azt kérdezte, hogy mi lett volna akkor, ha ő szívbeteg?! Ilyenkor sajnos az ember hiába beszél szépen, nem tudod megmagyarázni, hogy a kutyák nem olyanok, amilyeneknek ő képzeli. És sokan rosszul, rossznak képzelik el őket. Sajnos igazából ők kellene elolvassák mindezt, de nem sok esélyt látok erre. Térjünk vissza Bociékra!
Ez Boci. Ő a legnagyobb, szerintem 40 kg fölött van, nyugodt kutya, kedves, súrlódni szokott az emberhez :) Más kutyákkal is jól megfér, néha előfordul, hogy egy-egy szukát kitámadnak, de esetükben véres verekedésre semmiképp nem lehet számítani. Mármint, ők nem fognak ilyesmit kezdeményezni. 
Ő Kicsifarkas. Mindig egy kissé fájdalmas az arckifejezése, valami problémája van a csípője tájékán, vagy inkább a keresztcsontnál. A farkát mindig oldalra tartja, a járásán is látszik, és különösen érzékeny, nem igazán engedi az embernek, hogy odanyúljon. Más kutyákra is nagyon felmérgelődik, ha meg akarnák szimatolni. Ez abban nyilvánul meg, hogy először szépen figyelmezteti, megmutatja a fogát, aztán ha nem értik, akkor meg is ugatja, és kívülálló számára "megtámadja". Sokszor el volt kergetve emiatt butus kölyökkutyák mellől. Azok sem voltak hibásak, de figyelmetlen gazdáik annál inkább. Én még nem láttam olyan kutyát, aki egy kölyköt bántott volna. Csakhogy náluk még működik a nevelés, ha gazdáiknál kevésbé. 
Rongy. Nevét egyrészt ő is külleméről kapta, másrészt egyik szukának volt a "játéka", olyan módon, hogy Rongynak be kellett hódolni, s nem volt szabad felkeljen, mert akkor újra leteperte. Az embereknek is mindig hátrafekszik, gyakran úgy is alszik. Különösen haragszik az idegen szukákra, viszont ő sem bántaná őket. Azt hiszem, ő ugat elsőként, ha idegen kutyát lát. Nem vagyok biztos benne, de ez talán a rangsorban legalul elhelyezkedő kutya feladata. Nagyon látványosan vedlik, ilyenkor a bundája kétszínű, de amikor "friss", szép fekete szokott lenni. 
Kicsiboci, csak ritkábban van együtt az többiekkel, inkább Nagy- farkassal lógnak ketten. Eléggé kan módjára viselkedik, meg szokta jelölni a dolgokat, főleg más kanok után, ez a többieknél nem figyelhető meg egyébként. Persze verekedni ő sem szokott. Régebb jobban szerette az embereket, mostanában inkább a területével van elfoglalva, úgy szaladgál, mint akinek fontos dolga akadt, csak rövid ideig tűr el egy-egy masszázst. :)
Nagyfarkas, aki még ritkábban látható, ő kan, és nincs ivartalanítva, úgyhogy szomorúbb a sorsa, mivel a kanok nem egyeznek meg olyan könnyen a terület felett... Félénkebb, de kedves, és nagyon szép is. Sajnos volt, hogy más kutyák megverték, de már egy jó ideje ő is a Kolinán él. 
És végül, Róka. Ő már csak volt, tavalyelőtt egy tosa inu végzett vele. Egyetlen eset, amiről tudok, hogy szuka ilyesmit tegyen, de ez egy harci kutya, akinek a gazdája alkoholista, és mindig dicsérte, amikor agresszívkedett. Róka volt a legidősebb, a falkavezér, és Boci anyja (aki jóval nagyobbra nőtt:). Mindig ő kezdte a vonyítást, amikor meghallották a szirénát. Ez egy nagyon érdekes jelenség egyébként, azt hiszik, hogy egy másik kutyafalka tudatja velük a jelenlétét, és ők is nekilátnak. Akár a farkasok, ezt fajtatiszta vagy gazdás kutyáknál nem észleltem soha, valószínű, hogy a több ősi vér és az életkörülmények teszik. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése